TÖRTÉNELEM

Más koncentrációs táborokkal ellentétben a gunskircheni altáborról viszonylag kevés dokumentáció maradt fenn, például nem vezettek fogolylistákat. Ennek ellenére a túlélők és a felszabadítók beszámolóiból sokat megtudhatunk a tábor történetéről.

Részletes információk a tábor történetéről (pdf)
Angelika Schlackl

Az erdei tábor építése
1944. december - 1945. március

1944 decemberében több száz mauthauseni foglyot szállásoltak el a régi gunskircheni általános iskolában, amiatt, hogy ezek elkezdjék a szomszédos Edt bei Lambach-hoz tartozó erdőben egy tábor építését. Tizenegy kezdetleges fabarakkot emeltek, amelyek mindegyikét mintegy 300 fogoly számára tervezték. A félig kész barakkok nem nyújtottak jelentős védelmet az eső, a szél vagy a hideg ellen. 

A halálmenetek
1945. április 

A háború utolsó szakaszában az orosz hadsereg közeledése miatt koncentrációs táborok foglyainak tízezreit szállították keletről Mauthausenbe. E foglyok közül sokan magyar zsidók voltak, akiket az úgynevezett "délkeleti fal" építésénél használtak fel. 

A helyhiány miatt a foglyokat az úgynevezett "sátortáborban" helyezték el, de hamarosan ez is reménytelenül túlzsúfolt lett.  1945 áprilisában Ziereis táborparancsnok parancsot adott a sátortábor kiürítésére és a zömében zsidó foglyok, gunskircheni erdei táborba való átszállítására. 

1945 áprilisában több ezer foglyot Ennsdorf, Enns, Kristein, Asten, St. Florian, Ansfelden, Pucking, Weißkirchen és Wels településeket érintve a mintegy 60 kilométerre lévő altáborba szállítottak bármilyen ellátmány (víz és élelem) nélkül. 

A menetelés során, aki a kimerültségtől összeesett, azt az őrök agyonlőtték vagy agyonverték, és az út szélén hagyták. 

Az összes hasonló halálos menetelés közül, a Mauthausenből Gunskirchenbe tartó követelte a legtöbb áldozatot. 

Az elkövetett gyilkosságokat út mentén különböző emlékművek tanúsítják, feltételezhető azonban, hogy nem minden áldozat kapott látható sírt.

A tábor 
1945. április - május 

A gunskircheni táborban a foglyokat nem regisztrálták, így nem állnak rendelkezésre pontos létszámadatok. Feltételezhetően 17.000 - 20.000 ember érkezett a táborba, közülük több mint 1000 nő és gyermek.
A táborban elviselhetetlenek voltak a körülmények. Nagyon kevés volt az élelem és alig volt víz. A barakkok túl kicsik voltak ennyi ember számára, így sokaknak egymáson kellett aludniuk, vagy egymás mögé zsúfolódva, egymás térdét felhúzva ültek. Aki nem talált helyet, annak kint kellett aludnia. 
Sokat esett az eső, a nedvesség és a beázás miatt a táborban a higiéniai körülmények katasztrofálisak voltak, a tífusz hamar elterjedt, és ez sok ember életébe került. Naponta akár 200 ember is meghalt az éhezés,a betegségek vagy a bántalmazások miatt. A holttesteket már nem lehetett eltemetni, így az erdő tele volt hullákkal. 

A felszabadulás
1945. május 4. 

Az amerikai csapatok 1945. május 4-én, alig néhány nappal a háború vége előtt  fedezték fel az őrök által elhagyott tábort.  

A 71. gyaloghadosztály katonái szörnyű látványban részesültek: Az erdőben foglyok ezreit találták, legtöbbjük közelebb állt a halálhoz, mint az élethez. Néhányan túlélték a felszabadítást, de nem sokkal később meghaltak az embertelen tábori élet következtében.

Az erősebb túlélők közül néhányan hazaindultak, míg a betegek közül sokakat Wels, Hörsching és Steyr kórházaiba szállítottak.

Az amerikai hadsereg videófelvétele, 1945 május

A felszabadulás után

A felszabadítók beszámolói szerint mintegy 3000 holttestet temettek tömegsírokba. 
1979-ben 1227 holttestet exhumáltak, ezeket áthelyezték a mauthauseni emlékhelyre. Feltételezhető, hogy nem minden áldozatot találtak meg és szállrítottak át Mauthausenbe.